A hosszú nap után tartottunk egy hosszabb pihenőt, és ezen a napon csak dél körül ültünk autóba.
Az úticél nem más volt, mint Akureyri városa, ami a sziget északi felén fekszik. Számos pihenőt tartottunk útközben, az első ilyen a Rjúkandafoss vízesésnél volt, ahova egy rövid ösvény vezetett, a látvány magáért beszél:
A Námafjall Hverir geotermikus mező felé haladva szemünk elé tárulkozott egy gyönyörű szép, kék színű tó (Myvatn-tó), olyan volt, mintha valaki kék festéket öntött volna bele egy mederbe, lőttünk is pár képet ;)
A geotermikus területet már messziről fel lehetett ismerni, az egész környék gőzölgött a Föld mélyéből feltörő hőtől, és ha valakinek jobb a szaglása, mint a látása az az erőteljes kén-hidrogén szagról azonosíthatta be, hogy jó helyen jár :).
Az egész területen azt éreztük, hogy szinte a talpunk alatt fortyog az iszap, sőt így is volt. Nagyon nagy szél volt, a hőmérséklet pedig nem haladta meg az 5 C-fokot, ezért nem maradtunk sokáig, de lenyűgöző volt, mintha másik bolygón lépkedne az ember (nagyon hasonlított a Marsra, bár ott még nem jártam), nem csoda, hogy itt forgatták a Majmok bolygója című film egyes jeleneteit.
Ezekkel a vízesésekkel nem lehet betelni!
Godafoss, az Istenek vízesése.
És hogy miről kapta ezt a nevet? Godafoss szorosan kapcsolódik az izlandi történelem egyik legfontosabb eseményéhez, mégpedig a pogányságról a kereszténységre való áttéréshez 1000-ben. Abban az időben a közeli Ljósavatn-ből származó Þorgeir Þorkelsson törzsfőnök volt a törvénymondó Izlandon. Ebben a feladatkörében akkoriban szembe kellett néznie a keresztények és az ősi északi istenek hívei között fellángoló, egyre élesebbé váló vitákkal. Ahogy azt a híres sagak is tanúsítják, habár pogány pap volt, elhatározta, hogy egész Izlandnak fel kell vennie a keresztény vallást. A legenda szerint, amint visszatért Ljósavatnbe a történelmi Albingi gyűlésről, úgy szabadult meg a pogány isteneitől, hogy behajította őket a vízesésbe a megtérés szimbolikus aktusaként. A legenda szerint innen származik az Istenek vízesése elnevezés.
A vízesés mindkét oldalán van parkoló, mi a túloldalon álltunk meg, és egy gyalogos hídon mentünk át a másik részre, ahol ittunk egy fincsa cafe lattet, a lezúduló víz csodálása közben. Ajándékbolt is található ott, de mindent "arany árban" mérnek, nem ajánlom.
Innen csupán 40 kilométerre volt Akureyri, a városba vezető úton van Izland egyetlen fizetős útszakasza, az alagúton való átkeléshez online lehet jegyet vásárolni, de egy 10 kilométeres kerülővel kiküszöbölhető a plusz költség. Megérkeztünk, lepakoltunk a hotelben (legjobb szállás itt volt az út során, Hotel Kea :)), majd bejártuk a városközpontot és a kikötőt, ahonnan az éppen felszálló kis repülőket csodáltuk (ugyanis Akureyri-ből naponta többször indul belföldi Iceland Air járat Reykjavíikba) , szinte egy karnyújtásnyira szelték a levegőt.
Az interneten előzetesen megnéztem, melyik éttermeket ajánlják a már itt jártak, így találtunk rá az Akureyri Fish étteremre. Pont jókor érkeztünk, ugyanis akkor szabadult fel épp egy asztal, a hely tömve volt, míg ettünk annyi ember érkezett, hogy már kint állt a várakozók sora. Itt ettük az egyik, ha nem a legjobb fish&chipset, nagyon ajánlom ezt a vendéglőt is.
A szállás mellett találtunk egy olasz pizzériát (Pizzasmidjan), ahol isteni pizzát ettünk.
Ennyi élménnyel a hátunk mögött nehéz volt elaludni, de a másnapra is kellett energia még.
Folytatás.......7. Nap!
