Ebben a bejegyzésben szeretnék pár jó tanácsot, saját tapasztalatot megosztani veletek, amik jól jönnek majd, ha úgy döntötök, hogy ti is elutaztok Izlandra.

Izland, te csodás!

Ez a sziget megmerem kockáztatni, az egyik legizgalmasabb hely a világon. Pont ezért nagyon sok minden más, mint nálunk, számos dologra érdemes odafigyelni. 

Jó tanácsok az útra: 

•  Nagyon hideg van (főleg az északi részén)! Nagy kabát, hosszú nadrág, pulóver, fázósabbaknak kesztyű és sál is alap, de azért a napszemüveg sem árt, néha jól jött ;) plusz túracipő is jól jön, mert a látnivalókhoz sokat kell túrázni.

• Amit az elején írtam, hogy hoztunk magunkkal pár élelmiszert, azok ugyanúgy utaztak haza, ahogy jöttek, szerintem nem érdemes vinni.

• Ha autót béreltek teljesen felesleges plusz biztosítást kötni rá, ez vagy 'sandstorm' vagy ' sand and ash insurance' néven fut, szerintem ezt sem indokolt, spórolhatunk vele közel 100 eurót.

•  Amikor átveszed az autót feltétlenül böngészd át a műszerfalra kihelyezett rövid tájékoztatót, ugyanis számos más KRESZ tábla előfordul ott, mint itthon. 

•  Mindenképp fotózd körbe az autót, probléma esetén bizonyító erejűek lehetnek a képek, nekünk is be kellett mutatni őket. 

•  Tartsd be a 90 km/h-ás sebességhatárt, mert egy büntetés esetén vékonyabb tárcával térhetsz haza :)

• Ne számíts sok benzinkútra! Mindig legyen elég benzin az autóban, mert nagyon ritkán van kút, sőt település is elszórva csak, egyik szakaszon több, mint 200 km volt két település között.

• Ne hozz magaddal fürdőrucit, az óceán úgyis túl hideg, meg amúgy is lefújja  rólad a szél :), jó vicceltem a Blue Lagoonban azért jól jön ;)

• Hiába viszel magaddal esernyőt, semmit sem ér, a szél úgyis tönkreteszi, jobban jársz egy normális esőkabáttal vagy egy vízálló kabival.

•  Mindig a semmi közepén lévő szállások a legjobbak, jó kivéve nyilván Reykjavíkban, de amúgy ez tényleg igaz. 

•  A legtöbb látnivalót nem lehet nem észrevenni, ugyanis az egyes út mentén mindig ott van valami érdekesség, ahol háromnál több autó áll. :)

• Általában a parkolásért kellett mindenhol fizetni, külön belépődíj nem volt. 

• Ne hagyd otthon a bankkártyádat, mivel jórészt csak azzal lehetett fizetni, például a parkolásért is.

 Ezek voltak a legfontosabbak szerintem.

Köszönöm, hogy elolvastad a blogomat, remélem tetszett, és segítséget nyújt az utazás megtervezéséhez. Ha bármilyen kérdésed vagy észrevételed van jelentkezz bátran, a kovacsgerg99@gmail.com címen vagyok elérhető.

→ Éééééss olvasd majd a következő blogomat is, melynek címe nem más, mint: Barangolás a Németalföldön!

Eljött hát az utolsó napunk itt :(. Viszonylag korán (8 körül) kellett kelnünk, hogy egy, kényelmesen elfogyasztott, reggeli után időben odaérjünk az 50 kilométerre lévő keflavíki repülőtérre. Az utat nagyon gyorsan megtettük, nem volt nagy forgalom. Egy villámgyors tankolást követően leadtuk a kocsit az autókölcsönzőben, és már mentünk is a check-in pulthoz. A repülő meglepő módon időben felszállt, és a 4 órás út után szerencsésen megérkeztünk drága jó Magyarországra. 

Reggeli után Akureyri meseszép belvárosában néztünk szét, majd a kikötőben és a parton sétálgattunk. A rövid városnézés után indultunk tovább Reykjavík felé.

Gyönyörű tájakon haladtunk utunk során, hol hegyeken, hol völgyeken keresztül.

Első megállónk Blönduósban volt, ahol egy modern templomot látogattunk meg, majd nagy bevásárlást tartottunk (souvenirből persze) egy közeli szupermarketben. 

 Reykjavík felé haladva átutaztunk a Hvalfjörður-alagúton is (ami az azonos nevű fjord alatt húzódik), melynek hossza 5770 méter, és a tenger szintje alá 165 méterre ereszkedik legmélyebb pontján, és az átkelés mindössze 7 percet vesz igénybe. Az alagutat 1998-ban adták át, és ennek köszönhetően 45 kilométerrel tudták lerövidíteni az utat Reykjavík nyugati és északi részei között. Előző este utána olvastunk, hogy kell e érte fizetni, és számos helyen azt írták (lsd. Wikipédia), hogy kell, de mi megkérdeztünk egy, több éve Izlandon élő, magyart, aki leszögezte, hogy díjmentes ez az útszakasz is. 

A fővárosba visszaérve letettük csomagjainkat a hotelben (most is a Hotel Islandban szálltunk meg, mint az első estén), és beautóztunk a központba, majd betértünk újra a Harpába, ami másodjára is elképesztő volt, így naplementében meg pláne, gyönyörű volt, ahogy az üveg ablakokon megtörtek a fénysugarak. 

A Harpa után elsétáltunk Ingólfur Arnarson szobrához is. Ő volt 870 körül az izlandi honfoglalás vezető alakja, feleségével, Hallveiggel az izlandi történetírás a sziget első skandináv telepeseiként tartja számon őket. Történetét a Landnábók (az izlandi honfoglalásról szóló könyv) írja le. Eszerint 874-ben telepedett le a mai Reykjavík helyén épült gazdaságában, aminek ő adta a Reykjavík („füstös öböl”) nevet is.

Egy rövid óceánparti andalgást követően egy helyi pizzériában vacsoráztunk, majd egy kissé eldugott, de cserébe nagyon hangulatos bárba is betértünk. 

(ez a kép este tizenegykor készült :))

 Folytatás.......8. Nap!

A hosszú nap után tartottunk egy hosszabb pihenőt, és ezen a napon csak dél körül ültünk autóba.

Az úticél nem más volt, mint Akureyri városa, ami a sziget északi felén fekszik. Számos pihenőt tartottunk útközben, az első ilyen a Rjúkandafoss vízesésnél volt, ahova egy rövid ösvény vezetett, a látvány magáért beszél:

A Námafjall Hverir geotermikus mező felé haladva szemünk elé tárulkozott egy gyönyörű szép, kék színű tó (Myvatn-tó), olyan volt, mintha valaki kék festéket öntött volna bele egy mederbe, lőttünk is pár képet ;)

A geotermikus területet már messziről fel lehetett ismerni, az egész környék gőzölgött a Föld mélyéből feltörő hőtől, és ha valakinek jobb a szaglása, mint a látása az az erőteljes kén-hidrogén szagról azonosíthatta be, hogy jó helyen jár :).

Az egész területen azt éreztük, hogy szinte a talpunk alatt fortyog az iszap, sőt így is volt. Nagyon nagy szél volt, a hőmérséklet pedig nem haladta meg az 5 C-fokot, ezért nem maradtunk sokáig, de lenyűgöző volt, mintha másik bolygón lépkedne az ember (nagyon hasonlított a Marsra, bár ott még nem jártam), nem csoda, hogy itt forgatták a Majmok bolygója című film egyes jeleneteit. 

Ezekkel a vízesésekkel nem lehet betelni!

Godafoss, az Istenek vízesése.

És hogy miről kapta ezt a nevet? Godafoss szorosan kapcsolódik az izlandi történelem egyik legfontosabb eseményéhez, mégpedig a pogányságról a kereszténységre való áttéréshez 1000-ben. Abban az időben a közeli Ljósavatn-ből származó Þorgeir Þorkelsson törzsfőnök volt a törvénymondó Izlandon. Ebben a feladatkörében akkoriban szembe kellett néznie a keresztények és az ősi északi istenek hívei között fellángoló, egyre élesebbé váló vitákkal. Ahogy azt a híres sagak is tanúsítják, habár pogány pap volt, elhatározta, hogy egész Izlandnak fel kell vennie a keresztény vallást. A legenda szerint, amint visszatért Ljósavatnbe a történelmi Albingi gyűlésről, úgy szabadult meg a pogány isteneitől, hogy behajította őket a vízesésbe a megtérés szimbolikus aktusaként. A legenda szerint innen származik az Istenek vízesése elnevezés.

A vízesés mindkét oldalán van parkoló, mi a túloldalon álltunk meg, és egy gyalogos hídon mentünk át a másik részre, ahol ittunk egy fincsa cafe lattet, a lezúduló víz csodálása közben. Ajándékbolt is található ott, de mindent "arany árban" mérnek, nem ajánlom.

Innen csupán 40 kilométerre volt Akureyri, a városba vezető úton van Izland egyetlen fizetős útszakasza, az alagúton való átkeléshez online lehet jegyet vásárolni, de egy 10 kilométeres kerülővel kiküszöbölhető a plusz költség. Megérkeztünk, lepakoltunk a hotelben (legjobb szállás itt volt az út során, Hotel Kea :)), majd bejártuk a városközpontot és a kikötőt, ahonnan az éppen felszálló kis repülőket csodáltuk (ugyanis Akureyri-ből naponta többször indul belföldi Iceland Air járat Reykjavíikba) , szinte egy karnyújtásnyira szelték a levegőt. 

Az interneten előzetesen megnéztem, melyik éttermeket ajánlják a már itt jártak, így találtunk rá az Akureyri Fish étteremre. Pont jókor érkeztünk, ugyanis akkor szabadult fel épp egy asztal, a hely tömve volt, míg ettünk annyi ember érkezett, hogy már kint állt a várakozók sora. Itt ettük az egyik, ha nem a legjobb fish&chipset, nagyon ajánlom ezt a vendéglőt is.

A szállás mellett találtunk egy olasz pizzériát (Pizzasmidjan), ahol isteni pizzát ettünk.

Ennyi élménnyel a hátunk mögött nehéz volt elaludni, de a másnapra is kellett energia még. 

Folytatás.......7. Nap!

A "farmon" eltöltött éjszaka, és egy ízletes reggeli után elindultunk Izland egyik leghíresebb óceánpartjára, a fekete homokos partra. 

Reynisfjara a sziget legveszélyesebb strandja, már évek óta sok turista hal meg itt :(. A baj az, hogy a figyelmeztető táblák ellenére számos látogató a szebbnél szebb képek elkészítéséhez nagyon közel megy a vízhez, így magukat kitéve a hullámoknak, még hozzá nem is akármilyen hullámoknak, a cipőhullámoknak (jó fordítás hiányában az angol terminológiát használom). 

Röviden, a cipőhullámok nagyon erős hullámok, amelyek sporadikusan fordulnak elő, és amelyek sokkal nagyobb hatótávolságúak, mint a normál hullámok (vagyis a homokba törnek).

Emiatt a hullámok elkapják a felkészületlen látogatókat, dobják a földre, majd a tenger aljára húzzák őket, és nagyon nehéz kimenekülni. Izlandon a helyzet még rosszabb, mivel a víz hőmérséklete nagyon alacsony, ezért nem tart sokáig, amíg az illető hipotermiába nem kerül.

Az itt eltöltött röpke egy óra után tovább utaztunk kelet felé. Vík közelében még a Mírdalsjükull jégmezőt figyelhettük meg a távolból, majd tovább haladva a Európa egyik legnagyobb összefüggő jégmezője, a Vatnajökull tárulkozott szemünk elé, ahol a jég átlagos vastagsága 400 m, a maximális pedig 1000 m.  Érdemes az út mellett megállni pár kép erejéig ;)

A Vatnajökull Nemzeti Parkban is szétnéztünk. A parkot 2019-ben világörökség részévé nyilvánították, 13 920 km²-en terül el, ami az ország területének mintegy 14%-a. A park ezzel Európa második legnagyobb nemzeti parkja, az oroszországi Jugid Va Nemzeti Park után. Megtettünk egy 5 kilométeres túrát, de nagyon megérte, testközelből láthattunk egy hatalmas olvadó gleccsert, és egy rakás "úszkáló" jégtáblát, mondanom sem kell, hogy ez is top látnivaló, nekem az egyik kedvencem volt, nem csak a táj, hanem végre egy hely, aminek meg tudtam jegyezni a nevét :).

A jégmező területe néhány éve csökkenőben van sajnos, feltehetőleg az éghajlatváltozás és az utóbbi vulkanikus aktivitás miatt. Ezt azoknak fotóztam, akik esetleg klímaváltozás tagadók lennének ;)

Azóta Izland hivatalosan is bejelentette az első gleccser "halálát" :(. Az Okjokull 2014-ben veszítette el gleccser státuszát, azóta a visszahúzódó és olvadó jég már nem tudja betakarni a vulkán csúcsát, amelyen mintegy 700 évig hömpölygött. Egy emléktáblát is elhelyeztek, ami a gleccser elpusztulásáról tanúskodik:

"Okjokull az első izlandi gleccser, ami elveszítette gleccser státuszát. A következő 200 évben a nagyobb gleccsereink várhatóan ezt az utat követik majd. Ez az emlékmű annak az elismerése, hogy tudjuk, mi történik, és mit kell tennünk" - olvasható a táblán.

Ezt követően utunk a Jökulsárlón gleccserlagúnához vezetett. Na ez egy nagggyon durván menő hely volt :O.  A lagúna a Breiðamerkurjökull gleccser végénél alakult ki ott, ahol a víz folyóként ömlik az Atlanti-óceánba. Területe az idők változásával egyre növekedett (nem meglepő, hogy mostanság egyre gyorsabban nő), ma 18 négyzetkilométer és ez Izland legmélyebb tava is ez, "csupán" 248 méter :). Konkrétan drágakőként tűnik fel a szürke, felhős hegyek között az 1-es főút mellett, és már távolról beleég az ember emlékezetébe szépségével és különlegességével. A lagúna vize teli van hallal, ami odavonzza a fókákat, és nagyon sok különleges madárnak is lakhelyet ad környéke. Szóval az elsőre kicsit kihaltnak tűnő terület nagyon is él, csak eléggé kell figyelni. Érdemes itt elidőzni, úgyis nehéz betelni a látvánnyal. Szerencsénkre pont napsütéses időjárást fogtunk ki, ilyenkor jön ki a lagúna szépsége igazán, az ég visszaverődő kékje miatt. 

Nehéz volt elszakadni innen, de tovább kellett mennünk. Rövid autózás után Höfn városába érkeztünk meg, ahol egy, pontosabban kettő ínycsiklandó vacsorát fogyasztottunk el. Az első étterem egy hagyományos izlandi kikötői hely volt, ahol egy, "catch of the day" néven futó, mennyei tőkehalat ettünk, és egy Moscow Mule koktéllal (reykjavíki vodka, gyömbérsör, lime) kísértük le azt. A másik hely egy pizzéria volt, ahol olyan pizzát szolgáltak fel, hogy még az olaszok is megirigyelnék :) 

Innen körülbelül egy 150 kilométeres út vezetett a szállásunkra. A főút (még jó, hogy mindig azt írom, hogy főút, bár csak egy út volt :)) fjordok mentén húzódott, és többször megpihentünk egy-egy parkolóban, és szebbnél szebb fotókat készítettünk. 

A hotel is egy fjordra nézett, pazar volt a kilátás. Ezen a napon utaztunk a legtöbbet a körutunk során, közel 500 kilométert, de fantasztikus volt. 

Folytatás......6. Nap!

Ugyanolyan kiváló breakfast után Izland híres-neves vízesései felé vettük az irányt. 

Ilyen kilátás mellett a reggeli is jobban esik :) 

 Seljalandsfoss

Egyike Izland legismertebb vízeséseinek, már messziről látszott, amint a meredek, sziklás dombról, 60 méteres magasságból lezuhan a víz. A festői tájon több kisebb vízesést is láttunk, a legnagyobbat szó szerint körül lehetett járni, mögé is be lehetett menni, ahol csúszós sziklákon mászva haladtunk tovább egy kisebb "példányhoz", ahova egy szűk résen keresztül vezetett az út, vizes köveken lépkedve szükség volt az egyensúlyérzékünkre is, de a látvány mindent megért, még azt is, hogy a cipőm átázott.

Hopp még egy zuhany is belefért :)

Micsoda rima :O 

Ez tényleg megérte: 

 Azt hittük, hogy ennél már nem jöhet szebb vízesés, de tévedtünk ;)

 A még délebbre található 25 méter széles és 60 méter esésű Skógafoss az ország egyik legnagyobb, és legszebb vízesése, szintén a meredek sziklapartról zuhan alá. A sziklafal száz kilométereken át párhuzamos a tengerparttal, és az izlandi Felföld és Alföld között természetes határvonalat képez. Megmásztuk a közel 500 lépcsőt, hogy felülről is megtekintsük a szépséget, de mikor felértünk nem várt táj bukkant elénk, szó szerint lehidaltunk :O 

Lentről:

És fent:

Innen számos ösvény vezetett még, az igazán nagy túrázók számára.

Skógafosshoz közel egy múzeumba (Skógar Múzeum) is betértünk, ahol számos 18. és 19. századi házat megtekintettünk, és bepillantást nyertünk az izlandi népszokásokba is, sőt még egy technikai kiállítás is része volt a múzeumnak, mindenképp ajánlom, ezt a megállót is, a lakásokban az ember úgy érzi, mintha tényleg a 19. századba cseppent volna vissza. 

Utunk során készítettünk pár gyönyörű fotót az óceánpartról, és sétáltunk is egy nagyot. 

Legközelebb már csak Víkben álltunk meg, ahol bevásároltunk, és vacsoráztunk egy helyi étteremben, ahol megkóstoltam a hagyományos izlandi bárány levest is, fincsaaa volt :)

A szállásunk Víktől körülbelül 30 kilométerre volt, egy farmon, nagyon hangulatos volt. 

Folytatás.....5. Nap! :)

Nyaralásunk harmadik napján egy csodálatos kilátás melletti reggeli után elindultunk a gejzírek földjére. Röpke 30 kilométert követően meg is érkeztünk, és elképesztő látvány tárult elénk. 

Ezek a kicsik voltak a legcukibbak :)

A Strokkur gejzír csendes, párába burkolózó tavacskából előbb fortyogó katlanná változik, majd hirtelen forrásban lévő vizet lövell magasan a levegőbe. Ez a folyamat négy-tíz percenként ismétlődik.

Bejártuk a területet, miközben az igencsak "kellemes" illatú kén-hidrogénes levegőt is megtapasztaltuk, majd megmásztuk a mellette lévő kisebb hegyet, ahonnan ugyancsak magával ragadó látvány fogadott minket.

Mindezek mellett érdemes nem elfelejteni, hogy a gejzír nem játék :)

Érdemes ám az itteni Geysir sört is megkóstolni ;)

A következő megállóhelyünk az arany vízesés volt. Gullfoss a sziget egyik legnépszerűbb turistalátványossága. A Hvítá folyó szélesen érkezik a vízesés első fokához, ahol 11, majd szinte közvetlenül ezután 21 métert zuhanva egy szűk hasadékban folytatja útját.  A szurdokot a vulkáni erők hozták létre, de a jégkorszak óta már a folyó bővíti, mélyíti tovább. A 20. század első felében és a hetvenes években is felmerült, hogy a folyó vizének energiáit hasznosítani kellene, terveknek csak az vetett véget, hogy a vízesés és környéke 1979-ben természetvédelmi terület lett.

A vízesést két különböző szintről tekintettük meg, véleményem szerint legalább annyira gyönyörű volt, mint a Niagara.

Majd az utunkba eső Skálholt településen is megálltunk. A kis faluban csak néhány ház és egy viszonylag nagy templom található, mégis az ország történelmében nagy fontossággal bír. A középkortól egészen 1785-ig ez volt a székhelye a két izlandi püspökségi régió egyikének, mely kulturális és politikai központ is volt. Itt alapították az ország első iskoláját is. A 14. század végén kezdődő dán uralom egyik fő törekvése volt a katolikus helyett a protestáns vallás erőszakos elterjesztése. Ennek a folyamatnak mintegy befejezéseként, 1550-ben, hogy írmagja se maradjon a katolikusoknak, az utolsó katolikus püspököt itt végezték ki két fiával együtt. A brémai Adam fennmaradt feljegyzésében 1075 körül úgy jellemezte Skálholtot, mint a „legnagyobb várost” Izlandon. 

A nap utolsó lépései a a Kerid vulkán krátertavához vezettek, a mintegy 3000 éves, 55 méter mély kráter mostanra megtelt vízzel, és meredek hegyoldalak veszik körül, a tó vize 8-10 méter mélységű. Körülötte mindenfelé vulkanikus dombok láthatók. Az egész sziget a vulkanikus tevékenység nyomait viseli, fekete lávakő, vagy lávahomok borít mindent. Itt, a Kerid vulkán környékén, érdekes módon a vörös dominál, a talaj, a kövek, minden vörös. A túránk körülbelül egyetlen természeti látnivalója volt, ahol belépőt kellett fizetni, jellemzően inkább parkolójegyet kellett csak vásárolni. 

A szállásunk ugyanúgy a Hotel Edda volt, Laugarvatnban, de mielőtt visszatértünk volna oda meglátogattuk Selfoss városát is, ahol egy kellemes sétálás után elfogyasztottuk vacsoránkat.

Ilyen élményekkel tértünk nyugovóra, és izgatottan vártuk, mit hoz a következő nap. :)

Következik......4. Nap!

Második napon egy kiadós reggeli után újra útra keltünk, Reykjavíktól nyugatra vettük az irányt, a Blue Lagoon felé. Már messziről ki lehetett szúrni a párolgó fürdőt. Mikor megérkeztünk, még be se léptünk, már káprázatos látvány fogadott minket. 

 A Kék Lagúna a sziget legismertebb szabadtéri fürdője. Igaz, hogy itt nem vodkaszóda bukkan fel a habokból, mégis az egész világról csodájára járnak a természet ezen páratlan műalkotásának. A Svartsengi Geotermikus Erőműből kiömlő, és a láván összegyűlt, felhevült tengervíz jótékony hatású és többféle bőrproblémát is gyógyít. A fürdő nem csak a gyógyhatása, hanem a szépsége miatt is vonzott minket, mielőtt megérkeztünk, azt gondoltam, hogy biztos tömve lesz a fürdő, de tévedtem, nagyon kellemesen lehetett pancsolni, nem volt zsúfoltság.

A lagúna vize kétnaponta teljesen kicserélődik így biztosítva a kemikáliák nélküli, tiszta vízminőséget. A víz hőmérséklete 37-39 C-os volt, míg a levegőé nem haladta meg a 15-öt. A belépő nagyon drága, és előre meg kell vásárolni online (80-200 euró/fő, választott csomagtól függ), de mindenképp megéri, csodálatos!

 Mielőtt bementünk a vízbe alaposan lezuhanyoztunk, majd egy radírozással is kezdhettünk volna, de mi ezt kihagytuk. Állítólag a testradírozáshoz a legjobb a lagúna vízéből természetes módon kivont szilícium-dioxidból, ásványi anyagokból, algákból és desztillált só keverékéből álló massza, amely nem csak alaposan tisztítja, hanem egyúttal táplálja is a bőrt. A vízben csillapíthatjuk szomjunkat egy jó söcivel, vagy egyéb smoothie-val, amit a vízi bárban vásárolhatunk meg, vagy a csomagnak megfelelően kaphatunk. 

 A lagúnában eltöltött 1,5-2 óra után visszamentünk Reykjavíkba, ahol megtekintettük a város legnépszerűbb templomát (Hallgrímskirkja), és a toronyba (ahova 8 euró/fő volt a jegy) is felmentünk, hogy a magasból is megnézzük a csodás települést. 

Következő úti célunk a Þingvellir Nemzeti Park volt (itt is forgattak számos Trónok harca részt :)), ahol a Silfrat, a kontinensek közötti repedést látogattuk meg. A Silfra repedés, az Eurázsiai és az Észak-amerikai tektonikai lemezek sodródásának köszönhető. Minden évben körülbelül 2 cm-t távolodik egymástól a két tektonikai lemez, ez a sodródás hatalmas felhalmozódott feszültséget eredményez a földréteg alatt. A felhalmozódott feszültség ezt követően erőteljes földrengést eredményez, nagyjából minden tíz évben egyszer. A fisszúrában található víz olyan tiszta, hogy akár 300 méter is lehet a látótávolság, ezért a búvárok kedvelt merülőhelye, és én is ittam a vízből.

Irány a szállás! A hotelünk Laugarvatn városában volt, egy gyönyörű tó partján. 

Öt perc gyaloglásra találtunk egy helyi Goodburger éttermet, ahol megvacsoráztunk, majd kipihentük a nap fáradalmait. 

Folytatás.....3. Nap! :)

Szombaton reggel hét órakor indult a repülő, így korán kellett kelni otthon, de fél óra alatt Pestre értünk, leadtuk az autót, és hipp-hopp ott is voltunk a boardingnál. A 4 órás repülőút után megérkeztünk Izlandra, mikor leszálltunk a repülőről két érzésem volt, na itt aztán jó hideg van, illetve, hogy milyen tiszta a levegő, elképesztő emóció volt egy nagy levegőt venni, még soha nem éreztem ilyet. 

Csomagfelvételt követően mentünk az autóért, amit az Avis Budget cégnél béreltünk. Rugalmasan ment az átvétel, GPS helyett a sokkal praktikusabb Mifi szolgáltatást kértük, ami korlátlan internethozzáférést biztosít 10 különböző eszköznek, külön érdekesség, hogy 98 eurós biztosítást kellett kötni 'sandstorm' esetére (a teljes körű biztosításon felül persze). Az autónk egy Hyundai volt, ezzel szeltük a kilométereket.

Beülve a kocsiba ez fogadott minket:

Van pár más tábla, mint nálunk otthon, személyes kedvencem az 'unbridged river' :)

Elindultunk hát a fővárosba Reykjavíikba, ami 50 kilométerre található Keflavíktól, ahol az ország egyetlen nemzetközi repülőtere található.

Az autót egy parkolóházban hagytuk, és sétálva jártuk be a város nevezetességeit. 

Elsőként a Harpaban tettünk látogatást, ami nem más, mint az opera épülete. Az épület ad otthont az izlandi Operának és a Szimfonikus zenekarnak is. Az óceánparton egy kis sétávál máris a Sun Voyagernél találtuk magunkat. A tervező – Jón Gunnar Árnason – szerint az álmokat, a fényt és a reményt szimbolizálja a szobor, bár engem inkább emlékeztetett egy viking hajóra vagy egy bálna csontvázára. :)

Ezt követően felépítettük saját szerencsehozó kőtornyunkat is a parton: 

Majd sétálgattunk a parton, és más turisták ajánlására felkerestünk egy piros kis házat, ahol egy nagyon finom fish&chips ebédet fogyaszthattunk el, én is csak ajánlani tudom a helyet (Fish&Chips Vagninn): 

A kiadós ebéd után elballagtunk a városházáig, ami egy tó partján fekszik, gyönyörű a táj itt is: 

Ha már elmentünk megnézni a városházát, akkor az ismeretlen bürokrata szobra se maradhatott ki. Majdnem szemben a városházával, a tó partján fogod megtalálni a szobrot. A szobrot 1994-ben Magnus Tomasson készítette bazaltból és állítólag a mindennapi “arctalan” hivatali dolgozókat ábrázolja. Egy másik értelmezést is találtam, mely szerint a szobornak semmi köze nincsen a hivatali dolgozókhoz, hanem az átlag embert személyesíti meg, ahogy a mindennapi terhek súlya alatt összeroskad és ezek betemetik őt. Egy harmadik, saját értelmezés szerint pedig szimplán engem ábrázol vizsgaidőszak alatt :)

Innen Reykjavík "váci utcája" felé vettük az irányt, ahol gyönyörű virágokkal és nagyon hangulatos épületekkel, több száz éves kocsmákkal futottunk össze. 

A parkoló felé menet megszemléltük még a Höfdi házat is, amely otthont adott az egyik legfontosabb csúcstalálkozónak, melyen Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov, a szovjet kommunista párt főtitkára vett részt. És miért éppen Izlandon volt a csúcstalálkozó? Nem másért, mint hogy nagyjából egyenlő távolságra fekszik Washingtontól és Moszkvától is. Az addig terjeszkedő és félelmetesnek tűnő szovjet fél itt olyan leszerelési ajánlatot tett, amelyen nemcsak Reagan elnök, hanem az egész amerikai delegáció meglepődött. Ez a kezdeti meglepődés ugyanakkor csak nagyobbra dagadt, amikor Reagan elnök nem sokat habozva, határozottan el is utasította Gorbacsov ajánlatát. 

A nap végén elfoglaltuk hotel szobáinkat, a Hótel Ísland Spa and Wellness Hotelben szálltunk meg, mindenkinek jó szívvel ajánlom, kiváló szállás, ahol az ember nem csak egy jót aludhat, hanem a gymben edzhet is, vagy akár a spaban vehet egy frissítő fürdőt is. 

Hogy mik az első benyomások Izlandról? Nagyon nyugodt ország, nem tolonganak a turisták. A levegő mennyei, az időjárás eléggé szeles, de ha e mellé napsütés is társul, akkor kellemes. Tényleg nagyon drága, általánosságban azt lehet mondani mindenre, hogy minden ugyanannyiba kerül, mint otthon, csak mindent meg kell szorozni 2,5-del, például egy kis dobozos kóla 200 izlandi korona, ami 500 Ft-nak felel meg, egy hamburger menü 2500 korona, ami közel 6500 Ft, egy WC használat is 500 Ft. Ja és a sörök is nagyon jók, érdemes több helyi nedűt is megkóstolni, például a Gull vagy a Viking sört. :)

Folytatás........2. nap!

Nyár közepén ötleteltünk a családdal, hogy idén nyáron merre vegyük az irányt. Sok sok elképzelés született, de arra jutottunk, hogy meglátogatjuk a híres-neves Izland szigetét, és ha már ott vagyunk körbe is megyünk az országon (a legismertebb, Golden Circle útvonalon is haladva).

Egy héttel az utazás előtt sikerült lefoglalni mindent (autó, szállás, repülőjegy), így már csak a kisebb dolgok maradtak az utolsó napokra. Sok blogot és cikket elolvastunk Izlandról, hogy tudjuk mire számítsunk nagyjából. Számos oldal kiemelte, hogy nagyon drága hely (a világ 3. legdrágább országa), és ajánlották, hogy vigyünk a bőröndben magunkkal egy-két tartós élelmiszert, így mi is pakoltunk be párat. Ezen kívül az időjárást is megnéztük előre, és nem ért meglepetésként, hogy elő kellett vennünk a téli ruhaszettet. 

Azt is megemlítették, hogy sok helyen fogunk találkozni egy sávos, szűk utakkal, illetve nagy hidakkal és számos vízátfolyással is. Kiemelték, hogy mindig tankoljuk teli az autót, mert benzinkutak csak nagyon ritkán vannak. 

Ajánlották számos hagyományos izlandi étel és ital megízlelését is, illetve számos izgalmasabbnál izgalmasabb program kipróbálását is.

Ezekkel a tanácsokkal vágtunk hát neki az útnak....!