Reggeli után Akureyri meseszép belvárosában néztünk szét, majd a kikötőben és a parton sétálgattunk. A rövid városnézés után indultunk tovább Reykjavík felé.

Gyönyörű tájakon haladtunk utunk során, hol hegyeken, hol völgyeken keresztül.

Első megállónk Blönduósban volt, ahol egy modern templomot látogattunk meg, majd nagy bevásárlást tartottunk (souvenirből persze) egy közeli szupermarketben. 

 Reykjavík felé haladva átutaztunk a Hvalfjörður-alagúton is (ami az azonos nevű fjord alatt húzódik), melynek hossza 5770 méter, és a tenger szintje alá 165 méterre ereszkedik legmélyebb pontján, és az átkelés mindössze 7 percet vesz igénybe. Az alagutat 1998-ban adták át, és ennek köszönhetően 45 kilométerrel tudták lerövidíteni az utat Reykjavík nyugati és északi részei között. Előző este utána olvastunk, hogy kell e érte fizetni, és számos helyen azt írták (lsd. Wikipédia), hogy kell, de mi megkérdeztünk egy, több éve Izlandon élő, magyart, aki leszögezte, hogy díjmentes ez az útszakasz is. 

A fővárosba visszaérve letettük csomagjainkat a hotelben (most is a Hotel Islandban szálltunk meg, mint az első estén), és beautóztunk a központba, majd betértünk újra a Harpába, ami másodjára is elképesztő volt, így naplementében meg pláne, gyönyörű volt, ahogy az üveg ablakokon megtörtek a fénysugarak. 

A Harpa után elsétáltunk Ingólfur Arnarson szobrához is. Ő volt 870 körül az izlandi honfoglalás vezető alakja, feleségével, Hallveiggel az izlandi történetírás a sziget első skandináv telepeseiként tartja számon őket. Történetét a Landnábók (az izlandi honfoglalásról szóló könyv) írja le. Eszerint 874-ben telepedett le a mai Reykjavík helyén épült gazdaságában, aminek ő adta a Reykjavík („füstös öböl”) nevet is.

Egy rövid óceánparti andalgást követően egy helyi pizzériában vacsoráztunk, majd egy kissé eldugott, de cserébe nagyon hangulatos bárba is betértünk. 

(ez a kép este tizenegykor készült :))

 Folytatás.......8. Nap!